Kedves Pácienseink!

Ezt a bejegyzést tulajdonképpen egy félreértés ihlette. Tavaly, miután nagyon szép direkt héjakkal sikerült helyreállítanunk Eszter fogainak zománckopását rendelőnkben, úgy gondoltam, hogy látványos esetét felhasználva írni fogok a saverózióról. Menet közben azonban kiderült, hogy az Ő problémájának forrása gluténérzékenysége ill. egy nem kimutatott autoimmunbetegség volt. Nagyon hálás vagyok neki, hogy fogai korrekciójához az Ars Dentalt választotta, valamint, hogy lehetővé tette története és fotói közreadását, mert ezáltal nem csak egy szép munkánkat mutathatjuk be, hanem egy nagyon hasznos írás is született. Segítség lehet azoknak, akiknek egy már meglévő panasz -jelen esetben a zománckopás- lehetséges okait kutatják, de a gluténérzékenyek figyelmét is felhívhatja egy szerintem sokak által nem ismert következményre. A fotók (cikkünk végén láthatóak) bizonyítják, hogy milyen nagy kárt okozhat egy időben nem felismert tünet, de bíztatást is nyújthat, hogy van megoldás!

Íme tehát Eszter levele:

„2007-ben egy kereszteződésben várakoztam és gondoltam addig belenézek a tükörbe, hogy nem maradt-e valami az ebédből a fogaim között. Ekkor ért a sokk, mert foltokat láttam a fogaim felszínén. Igaz, hogy genetikailag egyébként sem rendelkeztem hófehér fogakkal, de mindig egészségesek és szép állapotúak voltak. Azonnal felhívtam a fogorvosomat, aki a konzultáció után zománckopást diagnosztizált és azt javasolta, hogy használjam a Sensodyne Repair fogkrémet Ezt követően tizenévig csak ezzel mostam fogat és úgy tűnt, mintha segített volna, mert eltűntek a foltok. Megbékéltem a helyzettel.

Aztán nagyjából 2-3 évre rá elkezdtem hízni, pedig az étkezésem alapjaiban nem változott, nem ettem annyival többet, ezért semmi sem magyarázta a feljött kilókat. Miután az akkori párom teljesen elfogadó volt e tekintetben, fel sem merült bennem, hogy valami nincs rendben.  2014-ben Amerikába már lefogyva érkeztem, mert mielőtt kijöttem, egy idős bácsit gondoztam és az általa követett szigorú étrendet én is tartottam, így leadtam a többletet.  Az USA-ban azonban újra jöttek a kilók, ezért elkezdtem tudatosan figyelni arra, hogy mit eszem. A súlyfelesleg mellett borzasztó puffadás is megjelent, ami kezdetben viszonylag gyors lefolyású volt. Időközben magamtól leálltam a kenyérrel, amitől jobban is lettem és mivel itt (Amerikában) minden mesterséges úgy gondoltam, hogy ez lehetett a gond. Később a tésztafélék mellett már az összes gabonatermék panaszt okozott, a puffadás egyre elhúzódóbb lett és a felkarom bőrén is megjelentek libabőrszerű, pici dudorok. 1-2 nap elteltével ugyan maguktól elmúltak, de addig nagyon viszketett. 

A neten elkezdtem utánaolvasni a tüneteimnek és rájöttem, hogy GLUTÉNÉRZÉKENY vagyok. Ezzel a felismeréssel minden múltbeli probléma érthetővé vált: a gyerekkorom óta fennálló vészes vérszegénység, vashiány, lufiszerű hízás, FOGZOMÁNC KOPÁS, aluszékonyság. Ezután kiiktattam mindent, ami glutént tartalmazott és mivel a látható tünetek elmúltak, úgy gondoltam, hogy felesleges orvosi kivizsgálásra mennem. Viszont amit még akkor nem tudtam: a 15-20 éve fennálló allergia belül megtette a hatását.

2016-ban fogaim állapota ismét romlani kezdett, a már korábban említett fogkrém használata ellenére is, ezért (szintén itt az USA-ban) elmentem egy magyar fogorvoshoz általános kontrollra. A zománckopáson kívül semmi gond nem volt a fogaimmal, de életemben először ő volt az, aki megkért, hogy keressek fel egy gasztroenterológust, mert szerinte valami nincs rendben az emésztőrendszerben és fogak egyenlő kopása egy globális problémára utalhat.  Mint írtam, a látványos tünetek megszűntek, ezért őszintén szólva azt gondoltam, hogy félrebeszél… A konzultáció alatt elkészített pár héjat is, amit hipp-hopp felragasztott a felső fogaimra, ezzel megmutatva, hogy fogaim lecsiszolásával és porcelán héjakkal ilyen szép „hálivúdi” mosolyt tud csinálni, ha akarom. Nekem ez egy kicsit durva beavatkozásnak tűnt, ezért elkezdtem más megoldást keresni. Interneten kutattam a lehetőségek után és végül már pontosan tudtam, hogy mi kell nekem: direkt héj. (ami később rendelőnkben készült el🙂!-a szerk.) 

2019-ben az állapotom kezdett rosszabbra fordulni. A gluténmentes étrend mellett is egyre gyakoribb lett a puffadás, ami ráadásul 2 nap ágyban maradással társult. Bizonyos ételek fogyasztását iszonyatosan éles vastagbél fájdalom követte, mindezt pedig tetézte FOGAIM GYORSABB KOPÁSA, a hajam hullása és hirtelen őszülése (ezt az egyet nem bántam, mert gyönyörű természetes melírom lett) és a súlyvesztés. Ekkor jött el az ideje, hogy a háziorvosomhoz forduljak, aki továbbküldött gyomor- és vastagbéltükrözésre.  

Viszont itt volt az a pont is, amikor jött az első nagy karantén, megállt az élet, senkit nem láttak el. Maradt újra a net, mire hosszú hetek olvasgatását követően, a legrosszabbra felkészülve öndiagnosztizáltam magam: colitis ulcerosam (fekélyes vastagbélgyulladás) van. Minden létező tünetem megfelelt ennek.  

Amikor a világ picit engedett, azonnal repülőre ültem és elmentem a vásárhelyi kórházba tükrözésre. A diagnózis ugyanaz volt, mint amit sejtettem, meglepetés tehát nem ért. A szövetminták egyértelműen kimutatták a colitist, a glutén pedig nyomot hagyott a gyomromban, de már nem volt aktív gyulladás, miután évek óta diétáztam. Antibiotikummal és szteroiddal helyrehoztak és azóta bármit ehetek, amit bírok. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Néha manapság is beleszaladok gluténba, de egyre ritkábban, mert a vakarózás, ami utána jön, egy életre emlékezet, hogy az adott ételt ne egyem többet. A hajam ismét szép és erős, eszek és nem kifejezetten hízok, Rostokat is fogyasztok, de csak módjával, mert nem ér annyit az egész, hogy szenvedjek napokig. 

Azért írtam le ilyen részletesen, hogy mi történt velem, mert abban bízom, hogy hátha ezzel nemcsak a fogak épségének megőrzésére tudom felhívni a figyelmet, de segítség lehet egy rejtett betegség felismerésében is. Sajnos egyre többen szenvednek ettől a problémától, egyre fiatalabb korban. Anno senki nem volt tisztában a gluténérzékenység/ colitis ulcerosa korai tüneteivel, egyedül az amerikai fogorvos gondolt rá. Akkor hülyeségnek tartottam, pedig igaza volt. 

Összeségében nem lehet tudni, melyik volt előbb: a gluténérzékenység vagy az autoimmunbetegség (colitis), ami miatt a szervezet túlreagált mindent és ami globálisan építi le a szervezetet. A fogaim is ezért koptak egyformán, de hála Nektek meg lettek mentve. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem és a vörös rúzzsal millió dolláros mosolyom lett! Ezt a barátnőim mondják folyamatosan, természetesen jóindulatú irigységgel 😉

Még egyszer nagyon szépen köszönöm ezt a gyönyörű munkát! 

Üdv: Eszter, Floridából „