Szervezetünk és a fémek:
- A nehézfémeket azért nevezzük így, mivel fajsúlyuk nehezebb, mint más fémeké. Ide soroljuk például a higanyt, az ólmot, az aranyat, az ezüstöt, a kadmiumot, a kobaltot, a cint, a cinket, a vasat, a magnéziumot, a nikkelt és a rezet. ( A különféle fogászati anyagokban ezek csaknem mindegyike előfordul)
- Könnyűfém például az alumínium, a titán stb.
A fémek némelyike természetes módon előfordul szervezetünkben, például a vas és a réz megtaláható a vörösvértestekben és az enzimekben.Pajzsmirigyünknek szüksége van szelénre, az immunrendszernek cinkre, a magnéziumot pedig a fehérvérsejtekben és sok enzimben is megtalálhatjuk.
- Azokat a fémeket, amelyek kicsiny mennyiségben fordulnak elő a szervezetünkben, nyomelemeknek nevezzük. Az elsavasodás kérdésénél a már említett (bázikus) fémeket kálium, kalcium, magnézium, nátrium és vas, amelyek nagyobb mennyiségben fordulnak elő a szervezetben, egyszerűen "ásványi anyagok" néven emlegetjük, holott természetesen a nyomelemek is ásványi anyagok.
Vessünk néhány pillantást szervezetünk néhány speciális reakciójára, a higannyal és egyéb nehézfémekkel való kapcsolatára!
Várandósság, szoptatás:
Mint tudjuk, a higany áthatol a méhlepényen, ennek köszönhetően gyermekünk higanytartalékaink 60% „megörökli”, ill. később a szoptatás révén megszerzi tőlünk, mely később tanulási nehézségekben, allergiás hajlamban, autizmusban, stb. nyilvánulhat meg.
Gombák, bélparaziták és férgek:
A gombafertőzésről a nyugati orvostudomány hosszú időn át nem vett tudomást, vagy csak Nystatinnal kezelte, vagy más, alternatív gombaellenes szerekkel, amelyeknek az volt a célja, hogy a gombát megsemmisítsék. A gomba azonban néhány hét múltán általában újra megjelent, mivel a kezelés kizárólag a tünetekre irányul és nem érinti a tényleges okot.
Dr. Klinghardt és dr. Rau tanulmányai szerint a fent említett kórokozók megkötik a szervezetbe kerülő nehézfémeket, meggátolva, hogy azok nagyobb mennyiségben az agyba és a kötőszövetekbe jussanak. Nyilvánvaló azonban, hogy nem a kórokozók „tenyésztése” az üdvözítő megoldás az immunrendszer tehermentesítésére. Sajnos azonban, mikor az általuk okozott betegségeket kezelni kezdjük, a sok raktározott higany és egyéb kóros anyag felszabadulhat, tovább súlyosbítva ezáltal a problémákat.
A megoldást az jelenti, hogy előbb a nehézfémeket, kell kivezetni, s utána kezelni a betegséget
Autoimmun betegségek:
A rágáskor a tömésekről és egyéb pótlásokról a fém lassan ledörzsölődik, a nyálba kerül, a szájból a bélbe vándorol, és onnan felszívódik a vérbe. Végül megtapad a vesék, a máj vagy a belek bizonyos sejtjein. Amikor azonban egy sejthez fém kötődik, onnantól azt a sejtet a szervezet saját immunrendszere ellenségként érzékeli,s autoimmun betegségek alakulhatnak ki. Ezt a tényt ma már a teljes tudományos szakirodalom is elismeri. Autoimmun betegség pl. a lupus, a szkleroderma, az ízületi gyulladások, pajzsmirigyproblémák, a colitis ulcerosa, a Crohn betegség és sok más egyéb.
Allergiák:
Tudjuk, hogy a legtöbb, a fogászat területén felhasznált anyag,- azon belül is kiváltképp a fémek- allergiát válthat ki az arra érzékeny egyéneknél. ( ld. még: Allergia a fogászatban)
Ismerünk kontakt allergiákat, pollen és ételallergiákat, stb. Az allergiáknak azonban nem mindegyike tekinthető valódi allergiának. Alaposabban megvizsgálva a legtöbb ilyen túlérzékenységi reakció valódi oka az, hogy a szervezet tele van méreganyagokkal, melyekkel az immunrendszerünk már nem tud megbirkózni. Ha a beleink, a veséink és a májunk már nem képes ellátni kiválasztó és méregtelenítő funkcióját, szervezetünk elkezd "allergiás" reakciókkal jelezni az élelmiszerekre, a pollenre, a porra, az állati szőrre és más egyéb anyagokra.
Ha a szervezetünk egészséges egyensúlyban volna, könnyen elbánna ezekkel az anyagokkal. Mivel azonban állandó stressz alatt áll és tartalékait kimerítette, nem képes helyreállítani a kívánatos egyensúlyt. Az érzelmi élet problémái csak tovább súlyosbítják a bajt. Az "allergiák" ezért a leggyakrabban éppen a nehéz élethelyzetekben ütik föl fejüket.
Ha a belek, a máj és a vesék nem képesek már megszabadítani a szervezetet az anyagcsere maradékaitól, a szervezet a légutakon és/vagy a bőrön át próbálkozik a méregtelenítéssel.
